1994 – ben a Képzőművészeti Egyetem fotós szakán kezdtem el tanulni a fotográfus mesterséget;
1999 – ben Adobe PhotoShop mester vizsgát tettem;
2000 – ben nemzetközi fotográfus mestervizsgát tettem;
2000 – óta a Solving Team Fotó és Grafikai Stúdió ötletgazdája és tulajdonosa vagyok. Azóta éves szinten több száz alkalommal fényképezünk, műteremben és külső helyszíneken. A Solving Team első sorban ipari, kereskedelmi jellegű fényképezésekkel foglalkozik. Termékek, gyártási folyamatok fotózása, Brand-ek elősegítése…stb.

Gyakran hívnak külföldre (Londonba, Bécsbe, Afrikába, Indiába és az USA-ba) is. Számos bel-, és külföldi alapítvány, illetve vállalkozás kér fel reklámfotóinak elkészítésére, azonban hamar kiderült számomra, hogy köztetek érzem magam a legotthonosabban.
Eddig több mint kétezer párról és több száz házaspárról készítettem képsorozatot. Otthonosan mozgok műtermi és külső helyszíni környezetben egyaránt.

A legjobb barátom apukája kezdett el megtanítani fényképezni, amikor tíz éves forma lehettem. Azóta imádom, így végül a “kattintgatás” “képrögzítéssé” komolyodott .  Anyukám pár éven belül meg is tudott ajándékozni egy ZENIT típusú fényképezőgéppel (most már bevallhatom, megölt a kíváncsiság, mi kattog egy ilyen masinában, ezért szinte egyből szétszedtem a legkisebb darabkáira, és piszok sokáig kellett dugdosnom, mire újra fényképezni lehetett vele)
Csak a jó jegyeimért kaptam zsebpénzt, ezért nagyon sokat kellett várnom, hogy előhívathassam az elfényképezett  filmet. Később legjobb barátommal készítettünk egy mini labort, ahol fél napokat töltöttünk, hogy magunk hívjuk elő a negatívokat, majd papírképre nagyítsuk. Szinte megszűnt a világ. Nagyon izgalmas volt.  (Ugye érezzük a párhuzamot a mostani telefon vagy monitor bámulásos állapottal?!) Sokan szidják a PhotoShop-ot, és magam is azt vallom az elkészült képnek minimum 70-80%-ban már eredeti formájában is rendben kell lennie, de jobb ha tőlem tudjátok meg, az “apróbb csalások” már az analóg világban is léteztek. Ami azt illeti, -többek között- ettől volt izgalmas.

Végleg akkor “vesztem” el, amikor megjelent a piacon a (DSLR), azaz a digitális fényképezőgép, és persze az Adobe legzseniálisabb gyermeke, a PhotoShop.
Azóta tanulom, keresem, bújom az újabb és újabb anyagokat, hogy naprakész legyek. Aki már ismer vagy részt vett a valamelyik fotó-tanfolyamomon tudja, hogy nagyon kritikusan elválasztom a valódi értékeket hordozó újításokat és elhatárolódom azoktól, amik kizárólag a pénzüket célozzák meg, és az egyetlen eszközük a parasztvakítás, és nem félnek a médián keresztül addig a szemünkbe hazudni, míg el nem hisszük (pl.: megapixel bajnok(?) telefonok).

Erősségem:
Több száz – párok számára előnyös – beállítást ismerek. A fotózás ideje alatt folyamatosan ajánlok és mutatok pózokat.
Olyan természetesnek tűnő dolgok megjelenítését, mint az érzéki csók vagy gyengéd érintés is évekig tanultam és csiszoltam.  A férfi férfiasabb lesz, a nő pedig az eredeti egyéniségének megfelelően, szende bújós nyuszi, angol úrinő vagy akár egy párizsi rosszlány.
Fotózás alkalmával nagyon rövid időn belül megismerlek benneteket és felmérem a lehetőségeiteket, esetleg a korlátaitokat. A fotózás ideje alatt egyetlen percre sem hagylak magatokra, végig irányító vagyok.
Kreatív gondolataim egymást érik és sok esetben a rendelkezésre álló idő szab határt.  Minden esetben nagyon jó hangulatban telik a fotózás, és legtöbb párral a fotózást követően is sikerül a kapcsolatot tartani. Ennek köszönhető, hogy az esküvő fotózásoknak, több mint 70%-a olyan fiatal, akikkel korábban pár-, vagy jegyes fotózáson találkoztam először.
1999-ben PhotoShop mester certifikációt szereztem az Adobe cégtől. Így a fotózást követő retusáló, esetleg manipuláló munkák egyáltalán nem jelentenek problémát.
Amennyiben a megfelelő pózzal sem sikerül eltakarni egy gonosz hurkát vagy előnytelenül kíváncsiskodó testrészt, az utómunka végleg megpecsételi a sorsát.
Amióta fotózással és grafikával foglalkozom, tulajdonképpen egyetlen napot sem kellett “dolgoznom”.

Gyengeségem:
Kettő is van sajnos. 🙁
Az első: szakmai hiúság. Nagyon utálom a felhígult szolgáltatói oldalt és elsősorban nem a piac-, vagy profitvesztés az oka (ld.: második gyengeség).  A mesterség bagatelizálódása szomorít el. Egy professzionális fényképezőgép könnyen beszerezhető, ha van pénz. A helyes használatát és a pózokat viszont kikerülhetetlenül tanulni kell(ene).  Sajnos a fogyasztói réteg is azt hiszi, a profi gép már garancia a szakmai ismeretre is.
Ami még megdöbbentőbb, hogy a silány szolgáltatás már olyan szinten elterjedt, hogy normalizálódott.

A második: bevallom, nagyon rossz üzletember vagyok!
Utálok pénzt kérni a munkámért vagy bármiért.  Az áraimat is egy maratoni hétvégén, közgazdász, fotós és marketinges barátaim határozták meg. Mindegyiket fényképeztem már.  Munkáimat és a stílusomat jól ismerik.  Amikor készen lett azt mondtam: “Ugyanmááár! Ezt senki nem fogja kifizetni.” Ők pedig azt mondták: “Nyugi! Ár/Szolgáltatás arányában ezek csak közép  árak”.
Akiknek nagy ez a kabát, még mindig van bőven kihez menniük!” (lsd.: első gyengeség) 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.